...ahol az út a végtelenbe fut, csend és nyugalom honol, gyönyörű, érintetlen zöld környezetben ott áll a major, a maga méltóságával és inspiráló lényével. Ahová évről évre összegyűlnek néhányan Colette szervezésében működő alkotótáborban, hogy átadják magukat egy heti elmélyült alkotásnak e spirituális helyen.
...ahol a sors csodálatos, alkotó emberekkel hozott össze, és az első naptól fogva éreztem az együvé tartozást, ahogy megérkeztem tudtam, hogy itt jó lesz nekem - nekünk, de nagyon!
Érkezésünk napján Rita interaktív kreativitásébresztő foglalkozása nem csak ismerkedési, de önismereti szempontból is hatásos volt :) gondolom nem csak nekem :)
Minden nap izgalmas-mozgalmas alkotással telt: füzetborítót készítettünk Homokozó-módra, ennek elkészítéséhez Timi segítségével saját nyomdát is fabrikáltunk. Alig várom, hogy a könyvkötőnél elkészüljenek a füzetkéink!
A batikolós napon Kata beavatott minket a textilfestés rejtelmes és ezen formájában számomra teljesen új világába. Szkeptikusságom ellenére idővel szebbnél szebb darabok sikeredtek és mikor már mindenki abbahagyta, akkor én este még alágyújtottam a festékes fazekaknak :) Az elkészült darabokra nyomdáztunk is.
A csütörtök az én privilégiumom volt: selyem-nemez kendők születtek Nia módra :) A KÉPEK azt hiszem tükrözik azt az örömet és elégedettséget amiben része volt tanítónak és tanítványnak egyaránt. Köszönöm lányok a közösen készített kendőt, melyben "mindenki picit megtalálható", kézzelfoghatóan emlékeztet majd mindig e közös alkotásunkra!
Colette varrós napján még néhányan nemezelni szerettek volna, így miközben a batikolt négyzetekből varrogattam, közben segítettem nekik szütyőt nemezelni. nem is bántam, örültem, hogy így megjött a kedvük hozzá. S hogy mit alkottam? Persze, hogy a gyerekeknek :) Tatyót és kacattartót varrtam.
Számomra ezzel véget ért a tábor.
Ahogy jöttem haza a szürkületben a zsúfolt autópályán, megerősítette az érzést: különleges, semmihez nem fogható helyen jártam és csodálatos dolgokat tapasztaltam meg. Emlékül elhoztam a kezemben az alkotásokat, szívemben az esti beszélgetéseket, közös éneklés hangulatát, lelkemben a bizonyosságot, hogy van egy HELY, ahol a rész egésszé válik.
A szívem máris visszahúz oda, remélem jövőre is visszavár KISNYALKA!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése