Kislánykoromban érkeztek haza Amerikából 1956-ban kivándorolt rokonaink. Tőlük kaptam ajándékba sok-sok ámulatba ejtő holmit. Csak néztem nagy kikerekedett szemmel és nem is igazán értettem, hogy miért hozták nekem a sok gyönyörűséget. Nem voltam túlságosan jó kisgyerek, hogy mindezt megérdemeltem volna...gondoltam. Ruhát, édességet, hajbavalót rejtett a csomag, és mikor már a szám is tátva maradt ,előkerült a dobozból egy csodaszép mosolygós indián baba. Soha olyan szépet nem láttam. El sem tudtam eleinte nevezni - nem találtam alkalmasan csodás nevet neki :) A hosszú csillogó fekete haja gyönyörűen befonva, ékes tolldíszt viselt a fején. Cipőcskéje olyasmi, amit egy kislány álmaiban lát. A legszebb mégis a ruhája volt. Bőr rojtos szoknyája és hímzett, gyöngyös ingecskéje könnyeket csalt a szemembe. Anyura pillantottam, aki egy kissé kényszeredetten elmosolyodott, ő ugyanis tanúja volt mennyire nem babáztam soha. Azonnal tudtam, hogy most másként lesz. Bizony mentem is a lányokkal az udvaron babázni és boldogan mutogattam az én indián babámat, aki annyi boldog órát szerzett nekem. Nincs már meg. Felnőttem. Anyu sokáig rakosgatta, aztán egyszer csak nem volt már sehol. A költözéskor sokat kerestem hiába. Ez a történet járt a fejemben amikor ezt a babát nemezeltem. Nincs rojtos szoknyája, sem gyöngyös ingecskéje, cipője sem, de Anna a sok nemezholmi közül ŐT választotta, csillogó szemmel, ragyogó arccal.
Handfelted doll, 20 cm tall
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése