A héten tobzódtam a színekben, olyan intenzitással vetettem bele magam a gyapjúfestésbe, mint még soha.
Bárhova nézek, a természet inspirál: hajnalban a ködös-párás erdő, a kissé sárguló-barnuló levelekkel. A kelő nap aranyszínre festi a fákat. A verőfényes nappalok-szinte nyárias vidámsággal játszanak a gyümölcsfák ágai és a még megmaradt termései közt: a mézszínű boskobak körtéken, piruló almákon, vagy éppen a bíbor szőlőszemeken. A naplementék csodálatosak. Ha ilyentájt autózom hazafelé ugyancsak figyelnem kell, hogy az utat nézzem, ne a tó felszínén az ezerszínű fák tükörképét, vagy a szántóföldek mögött lebukó napot, ahogy varázslatos árnyalatokkal festi be az égboltot. A természet most mindinkább lenyűgöz, megtanít megállni, megfigyelni, felfedezni, rácsodálkozni.
Gyapjaim négy alapszínből kevert festőlében lubickoltak ,
szerencsésebbje meg fekete tea leveléből készített főzetben fürdőzött
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése