Egy doboznyi natúr merinó szalaggyapjú hetek óta arra vár, hogy a festőleves fazékba ugorhasson. Félve álltam neki, mivel ilyen vékony szálú gyapjú színezéséhez még nem volt szerencsém. Épp csak kis lángon melegítettem a festőlét, ebbe tettem a gyapjúszalag egyszerre kisebb menyiségét. Amikor felszívta a festéket és kihűlt a fazékban, kiszedtem óvatosan egy erre alkalmas főzőkanállal. Az eredmény megdöbbentett: a gyapjú nem túl gusztusos, összetapadt sovány csimbókokban lógott a fakanálon. Ezen állapotában került fel a szárítókötélre. Nem fűztem sok reményt hozzá. Úgy nézett ki teljesen összenemezelődött az egész. Kis idő múlva rápillantottam, megszáradt-e már a gyapjúm. Ekkor ért a következő meglepetés! A megszáradt szalagok vidáman napfürdőztek a kötélen, a szálak szétváltak egymástól, a szalagok újra ducik és pihe-puhák lettek.
További felhasználásukhoz semmi kétségem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése