Szeretem

a Kisalföld szigetközi régióját: sokat járok arra felé foglalkozásokat tartani. Tündéri gyerekeket, kedves embereket, csodaszép falvakat, remek közösségeket ismertem meg. Mindig jó hangulatban telnek az órák, amit gyapjú gyömöszöléssel töltünk, rendszerint, ha az idő is engedi természetesen kint a szabadban, gyönyörű környezetben, friss levegőn. Hétvégén Ásványráró felé vitt az utam. 

Az ovis nyílt  nap után rengeteg időm maradt estig, így kisétáltam a fotómasinámmal a Duna partjára. Egy jó órás séta után elértem a vízpartot, no nem azért mert a töltéstől ilyen messze lenne, hanem mert félpercenként megálltam és lélegzetvisszafolytva bámultam egy-egy felröppenő madarat, hatalmas öreg fát, köveken napozó gyíkot, levelek közt megbújó bogárkát. A távolból hallatszott a záráson átrohanó víz zúgása, s ahogy csavarogtam mind messzebb és messzebb, jóleső, elégedett szabadságérzés kerített hatalmába. 

A parton csodálatos látvány fogadott: a zárás egyik oldalán a méltóságteljesen hömpölygő hatalmas víz, a másik oldalon a rohanó áradat. Csak álltam ott földbe gyökerezett lábbal, néztem a folyót, mely tavaly júniusban igencsak fenyegető veszélyt jelentett a Szigetköznek.

A csobogó víz partján heverő hatalmas kövek egyike alkalmas helynek bizonyult egy kis meditációra, mielőtt haza autóztam.
Felejthetetlen napom volt!

A hétvégére készülődve

rengeteg gyapjút festek, úgy érzem magam, mint egy tavaszi tulipános kertben.  Hmmm...ezek a színek!

 Az illatot ugyan nem a festődő gyapjú, hanem az asztalon vázában levő virágok adják. Ugye ti is szeretitek őket?

Ha ilyen tulipános párnát nem is, de mindenképpen kedves gyapjúdolgokat készítünk a tavasz jegyében április 12-én du. 13-órától az Ásványrárói Tündérkert Óvoda Nyílt napján (Àsványráró, Óvoda utca 1.)

Egy capuccinót?

Régen volt, évekkel ezelőtt, amikor leszoktam a kávézásról. Szerettem minden formáját, fajtáját: erősen, hosszan, feketén, tejjel, meleg tejhabbal, sok cukorral, de akár édesítővel, tejszínhabbal, csokicsorgatással a tetején, vagy fahéjjal megszórva. Szertartás volt, egy finom (!?) cigaretta mellett. Kávézóban, otthon, a teraszon, barátnőnél nagy világmegváltó beszélgetések között :) Aztán egyik napról a másikra megváltoztak a dolgok körülöttem. A változásnak nem akartam ellenállni, csak hagytam, hogy megtörténjen és magával sodorjon. Ekkor maradt el a kávézás szokása is. Na azért a barátnős-világmegváltós beszélgetések maradtak ám!  :) Ezek az élmények elevenedtek meg e csigabiga festésekor.

Nyakunkon a tél

pedig én igazán kedvemet leltem az eddigi szokatlan jó időben. Tudom persze, hogy a természetnek megvan a maga rendje és helyénvaló ilyenkor a hideg és a hó. A szürkeséggel azonban, amit reggel megpillantottam az ablakon át, nem tudok mit kezdeni. Na igen ennél már az is jobb, ha hó borítja a tájat. Legalább a gyerkőcöknek is meglesz az örömük. Addig is festek és festek...most néhány puha-pihe merinói gyapjúcsiga készült, melyet a reggeli vegyes bogyós gyümölcs turmixom inspirált :) Szívesen elnézegetem őket a gyapjúsládában, mert tényleg szemet gyönyörködtető, de szeretném ha minél előbb gazdára találnának!  Ehhez most kihagyhatatlan lehetőséget kínálok: 2013-as árakból  15% engedménnyel a tiéd lehet! 

Nézz be a GYAPJÚVÁSÁRBA-ba! 

2013

Boldogsággal tölt el, hogy az idei évben is megannyi gyermeket és felnőttet megismertettem és megörvendeztettem a nemezeléssel. Nagyon sok új ismeretséget, kedves emlékeket, csodás pillanatokat hozott ez az esztendő, melyekkel sikerült továbblendülni a nehéz pillanatokon is. 

Legyen így a 2014-es évben is!

Egészségben, örömökben teli, boldog békés Új Esztendőt kívánok minden kedves olvasómnak!

Mihály-napi vásár

Ismét eltelt egy év a tavalyi vásár óta, s mi idén már úgy mentünk vissza régi kedves ovinkba egy hangulatos délutánra, hogy szívünkben egyszerre volt öröm és némi szomorúság. Öröm és várakozás, izgalommal vegyesen, vajon találkozunk-e a barátnőkkel, akik az idei szeptembert már különböző iskolában kezdték. Jönnek-e a szülők, akikkel nemrég könnyek közt búcsúztattuk az óvónőket, dadusokat, a drága óvodánkat. Szomorúság, de talán csak egy picit, hisz már nem biztos, hogy leszünk mindennapos látogatók. De mit tegyünk, ha egyszer oly hamar cseperednek a gyerkőcök, hát átadjuk a helyet a többi csöppségnek. Ide kukkants be mindenképpen, ha szeretnéd megtudni hol is van ez a csoda hely. Ide pedig azért, hogy megtudd, miért vagyunk rá ismét olyan büszkék! Kíváncsiság fokozónak pedig pár kép :)